Van egy hely a Kvarner-öbölben, ahol a tenger sós illata keveredik a századforduló eleganciájával, a sétány mentén pálmák hajolnak a víz fölé, és a naplemente aranyfénye megcsillan a grandiózus villák ablakaiban. Ez Opatija – a horvát Riviéra gyöngyszeme, amely évtizedek óta a romantikus utazások, a pihenni vágyó párok és az élet ízeit kereső utazók kedvenc célpontja.
Opatija (magyarosan Abbázia) nem egy újkeletű üdülőhely: már a 19. században is az osztrák–magyar arisztokrácia kedvenc nyaralóhelye volt. A Monarchia idején gőzvonatok hozták ide a tehetősebb bécsieket és budapestieket, akik a tengerparti klíma gyógyító levegőjét és az elegáns szállodák kényelmét keresték. Nem véletlen, hogy az első szállodát, a legendás Hotel Kvarnert, 1884-ben nyitották meg – és ma is működik, méghozzá patinás, mégis modern formában.
A város azóta sem veszített varázsából. Bár az elegancia itt nem hivalkodó, hanem természetes: a villák között sétálva olyan érzése támad az embernek, mintha időutazáson venne részt. A homlokzatokat borító bougainvillea virágok, a kovácsoltvas erkélyek, a mediterrán illatok mind arról mesélnek, hogy Opatija nemcsak egy üdülőhely, hanem életérzés.
A Lungomare – séta a boldogságban
Ha Opatijáról csak egyetlen dolgot említhetnénk, az a Lungomare sétány lenne. Ez a 12 kilométer hosszú, tengerparti sétány Volosko és Lovran között húzódik, és minden métere élmény. Reggelente a futók és korán kelők birodalma, délután a napfényben fürdő turisták kedvenc útvonala, este pedig a szerelmes párok csendes menedéke.
Ahogy az ember végigsétál rajta, jobbra a mélykék Adria csillog, balra a történelmi villák sorakoznak. Néha egy-egy lépcső vezet le apró, sziklás öblökhöz, ahol le lehet ülni, lehúzni a cipőt, és csak hallgatni a hullámokat. Az út mentén szobrok és emlékművek is felbukkannak – köztük az Opatija jelképévé vált “A tengert figyelő lány”, aki szinte minden képeslapon ott van.
Gasztronómia mediterrán ritmusban
Opatijában az étkezés nem csupán szükséglet – ez maga az életöröm. Az éttermekben a tenger gyümölcsei dominálnak, de minden falatban érezni a dalmát és az isztriai konyha közelségét. Egy frissen grillezett tintahal, egy pohár hűs malvazija bor, és máris megértjük, miért nem siet itt senki sehová.
A kikötő környékén apró trattoriák várják a vendégeket, ahol az asztalokra kockás terítők kerülnek, és a házigazda mosolyogva ajánlja a napi fogást – többnyire azt, amit reggel még a halászok hoztak be. Ha kicsit elegánsabb vacsorára vágyunk, Opatija több fine dining étterme is vár, ahol a tenger látványa és a modern gasztronómia kéz a kézben jár.
Opatija, a gyógyító tenger városa
Nem véletlenül nevezték Opatiját „a tenger gyógyító városának”. Már a 19. században is klimatikus gyógyhelynek számított – a lágy tengeri szellő, a jódos levegő és a buja növényzet különleges mikroklímát teremt. Ma is sokan jönnek ide pihenni, feltöltődni, akár a modern wellness hotelek szolgáltatásait keresve, akár csak egy hosszú, nyugodt hétvégére.
Télen sincs üresjárat: míg máshol ilyenkor elcsendesedik az élet, Opatijában a hangulat szinte meseszerű. A város karácsonykor fényárban úszik, a Lungomare mentén adventi vásárok és forralt boros bódék sorakoznak, a hegyek mögül pedig néha egy-egy hófelleget sodor le a szél – mintha csak arra emlékeztetne, hogy itt a tél is barátságos.
Miért szeretjük?
Mert közel van, mégis más világ. Autóval Budapestről 5-6 óra alatt elérhető, de amint megérkezünk, elfelejtjük a kilométereket. Mert a városban minden sarkon ott a múlt és a jelen találkozása – egy kávéház, ami akár Bécsben is állhatna, mellette egy modern beach bar, ahol elektronikus zene szól a tenger felett. Mert a hegyoldalban ott a zöld Učka Nemzeti Park, és onnan nézve Opatija úgy ragyog, mint egy gyöngyszem a kék vízben.
És talán azért is, mert Opatijában az ember egy kicsit mindig jobban érzi magát a bőrében. Nem kell rohanni, nem kell teljesíteni – elég csak ott lenni, sétálni egyet a tengerparton, hallgatni a hullámokat, és hagyni, hogy a hely szép lassan, de biztosan átvegye az irányítást.